Korea nagyhatású filmkészítőinek egyikét mutatja be, hogy a közönség átfogó képet kapjon az egyes alkotókról. 2022-ben Bűn, trauma, túlélés címmel Byun Young-joo rendező munkásságával foglalkozik, akivel személyesen is találkozhatnak az érdeklődők.

Byun Young-joo 1966-ban született. 1989-ben a Bariteo Feminista Filmkollektíva egyik alapító tagja volt. 1990-ben az Every Little Grass Has Its Own Name  és a Children of Ours című filmek vezető operatőre. Ez utóbbi a vállalati szférában dolgozó nők szexuális zaklatását tárgyalja. Rendezőként a Living as a Woman in Asia című filmmel debütált, miután csatlakozott Kim Dongwon dokumentumfilm stúdiójához, a PURN Production-höz. A Living as a Woman in Asia egy ázsiai prostitúcióról szóló dokumentumfilm, melynek fókuszában a koreai Csedzsu-sziget szexturizmusa áll. Az 1995-ös, The Murmuring c. dokumentumfilmjét azoknak az idősek otthonában élő nőknek ajánlotta, akiket a második világháborúban a japán hadsereg szexrabszolgaságba kényszerített. A film civil támogatásból készült el, a támogatók fejenként 30,5m 16mm-es filmszalag megvásárlásával segítették a film elkészültét. A The Murmuring az első független dokumentumfilm volt, amit műsorukra tűztek a koreai mozik. Japánban megnyerte a Shinsuke Ogawa-díjat a Legjobb pályakezdő ázsiai rendező kategóriában, a Nemzetközi Yagamata Dokumentumfilm Fesztiválon.

Byun a következő években is elsősorban a szexmunkás nőkre fókuszált, 1997-ben és 1999-ben hasonló témában forgatott filmjeit első trilógiájának elemeként emlegetik. Első fikciós filmje, a 2002-es Ardor egy házasságon kívüli viszonyt folytató nő elfojtott érzelmeit mutatta be. 2004-ben a Flying Boys-ban az ifjúsági dráma műfajában is kipróbálta magát, majd 2008-ban ismét dokumentumfilmet forgatott, My Love, Korean Cinema címmel, a Koreai Filmarchívum megbízásából. Ugyanebben az évben alkotta meg a Wise and Sensible Ways to Remember the 20th Century című művét, ami a Szöul környéki, a 20. század második felében lezajló változásokra tekintett vissza a híres regényíróval, Park Wansuhhal folytatott interjún keresztül. 2011-ben Byun ismét nagy hatást gyakorolt közönségére Támasz nélkül (Helpless) című filmjével, Kim Min-hee és Lee Sun-kyun főszereplésével. A fikciós film, amely a rendezőnő dokumentumfilmjeiben is megjelenő témákat járja körül, nagy sikert aratott, és Legjobb filmrendező kategóriában Baeksang Művészeti Díjat is nyert. A Women in Film Korea Association az év női filmkészítőjének címét ítélte neki.