A szekció egy speciális témára összpontosít. Idén, az 1989-es diplomáciai kapcsolatfelvétel apropóján Korea elmúlt 30 évét felölelő filmeket szemléz.

A koreai mozi múltfeldolgozása

Hátborzongató bosszútörténetek, erőteljes melodrámák és díjesővel kitüntetett művészfilmek fémjelzik a koreai filmgyártás sikeres útját. Tegyük mellé, hogy az ország fordulatokban bővelkedő történelme ugyancsak kiapadhatatlan forrása a moziiparnak, mely élt és él is a lehetőséggel, és folyamatosan minőségi, történelmi alkotásokkal kínálja nézőt. Shin Sang-ok ‘60-as években született, kosztümös filmdrámáitól kezdve (pl. Yeonsan herceg, 1961), Im Kwon-taek 2000-ben rendezett, Cannes-ban is bemutatott, a koreai klasszikusnak számító Chunhyang-történetet feldolgozó alkotásán át, egészen az eddigi legnépszerűbb, 2014-es Admirálisig, történelmi háttérbe helyezve kaphatunk képet a palota-intrikákról, az örök szerelemről és a rendíthetetlen hősiességről. A sikereken felbuzdulva a filmkészítők aztán egyre merészebben nyúltak a közelmúlt bonyolult, sötétebb eseményeihez is, olyan témákhoz, melyek mozis feldolgozása nem kis kockázatokat rejteget.

Az önkifejezés új trendjének hírnöke JK Youn epikus melodrámája, az Óda édesapámhoz című alkotása volt. A filmvásznon egy hétköznapi kisember nem hétköznapi élményei elevenednek meg, melyek sora a koreai háború idején, az 1950-es Hungnam kilakoltatással és a nővérétől való elszakítással kezdődik, és napjaink Puszan városában fejeződik be. A filmet négy hónappal az Admirális után mutatták be, és abban az évben a második legnézettebb film lett, mára a még mindig előkelő negyedik. A film főszereplőjét, az abszolút kis senkit, Tokszut, aki átéli hazája minden tragikus nehézségét, s mégis mindig képes mosollyal kijönni a megpróbáltatásokból, Hwang Jung-min alakítja, megrázó hitelességgel.

Puszan kikötővárosában, ahol Tokszu nagynénje kis importáru boltot tart fenn, apja távozásakor a fiatalemberre marad a kenyérkereső szerep. Családja eltartása érdekében még veszélyes feladatokat is vállal. A ‘60-as években barátjával együtt egy németországi bányába megy vendégmunkásnak, ahol átverések, megvetések sokasága éri. A ‘70-es évek során az újabb pénzügyi bajok miatt a sors még egyszer idegen honba, ezúttal Vietnamba kényszeríti Tokszut, hogy az ott szolgáló koreai haderő logisztikai kiszolgálásában segédkezzék.

A ‘80-as években Koreára sötét napok köszöntöttek. E korszak az 1980. májusi felkelés véres eseményeivel kezdődött Kvangdzsuban, majd folytatódott a Chun Doo-hwan vezette katonai diktatúra idején, amikor az általa irányított titkosszolgálat (NIS) akciói a rettegés fátyolát borították az egész országra. Ez a terhelt időszak sok filmest megihletett, melynek nyomán igen jelentős művek is születtek. Bong Joon-ho 2003-ban készített, A halál jele című filmje indította talán e sort, de a produkció a mélyebb politikai vonatkozásokat még elkerüli. Ebben robbanásszerű változást a Kvangdzsuban forgatott, 2017-es bombasiker, a Taxisofőr hozott, amelyet még ugyanebben az évben követett az igencsak érzékeny politikai témákat feszegető 1987: Amikor eljön a nap, ami megrázó közelségbe hozta a közönséget az akkori valósággal: az „NIS” kíméletlen vallatási módszereivel, melyek végül egy ifjú diákaktivista, Pak Dzsongcshol halálát okozták.

A Jang Joon-hwan rendezte, 2003-as Mentsd meg a zöld bolygót! alkotástól egyenes út vezetett az 1987: Amikor eljön a napig, amely 2017-ben immár józan summázását adja mindazon körülményeknek, amelyek a Júniusi Demokratikus Felkeléshez, s így az első demokratikus elnökválasztáshoz vezettek Dél-Koreában. A filmet csak tovább erősíti a már-már félelmetesen jó szereposztás, Ha Jung-woo, Kim Yun-seok, Sul Kyung-gu, Gang Dong-won, Kim Tae-ri and Yoo Hae-jin játéka.

A ‘90-es évek Korea gazdasági életének új, jóléti társadalmának korszakát nyitották meg, amely szédítő növekedési mutatókat produkált. A 20. század azonban még egy utolsó nagy pofont tartogatott az ország számára, amely a katasztrofális IMF-válság képében rúgta be az ajtót. Az olyan hollywoodi sikerfilmek nyomdokában, mint a Krízispont vagy éppen A nagy dobás, melyek szintén a világválság korszakát idézik,  Koreában is megjelentek az égető pénzügyi nyavalya fájdalmas tüneteit feldolgozó filmek, mint például a Choi Kook-heetől született bankügyi thriller, a 2018-ban bemutatott Államcsőd.

Az IMF-válságot számtalan aspektusból körbejáró film főhőse a Bank of Korea pénzügyi menedzsere (Kim Hye-soo alakításában), akinek vészjósló piaci előrejelzései süket fülekre találnak a magasabb körökben. Yoo Ah-in alakítja azt a fiatal és gátlástalan tőzsdeügynököt, aki ugyan szintén szimatolja a fenyegető krízist, ám úgy dönt, hogy megpróbálja meglovagolni. S ott van az átlag kisvállalkozó (Huh Joon-hu megformálásában), akinek az élete egyetlen szempillantás alatt omlik össze. S végül, de nem utolsósorban a film felvonultatja a francia szupersztárt, Vincent Casselt is, aki az IMF vezetőjének szerepében jelenik meg Dél-Koreában, hogy a halálos ölelésnek bizonyuló IMF-mentőövet tárgyalja le a kétségbeesett országgal.

Az újszerű technikai megoldások, az eredetiség és a kifogyhatatlan kreativitás a koreai filmet az elmúlt húsz év alatt a világhírnévig röpítették. És most, hogy a filmkészítők hangja egyre merészebbé válik, bizakodva nézhetünk a jövő elé. Reméljük, hogy újabb és újabb szókimondó alkotások születnek, amelyek végre lerántják a titkolózás leplét, mellyel ebben az országban oly sokáig takargatták az ártatlan áldozatok tragikus sorsát és némítottak el annyi bátor hangot.

 

Pierce Conran, a Koreai Filmbizottság és a Korean Cinema Today szerkesztője